NOVEMBERBEN OLVASTAM + Tattoos & Tea Könyvklub decemberi olvasmány!

MELINDAdecember 9, 2020

Novemberben 5 könyvet olvastam!

A statisztika a következőképpen alakult: 2 kötet magyarul, 3 angolul. 2 kortárs szépirodalmi mű, egy fantasy, egy horror és egy thriller.

Az értékeléseim a követkzőek voltak: egy kapott 3 csillagot, egy 4.5 csillagot, és három könyvnek is 5 csillagot adtam, ami szerintem nagyon-nagyon jó!:) (Átlagban így 4.5-re jött ki.)

Most is időrendi sorrendben fogok haladni, úgyhogy vágjunk is bele:

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások ★★★★★

A Könyvklub egyik “születéshavi” olvasmánya volt Fredrik Backman legújabb könyve, és azt kell mondjam, igazán jó választásnak bizonyult!

Egy szerencsétlen bankrablás sztorija, ami végül “túszdrámává” növi ki magát. Szilveszter napján játszódik az alap történetünk egy svéd kisvárosban, viszont ugrálva idősíkok és helyszínek között szépen lassan az összes szereplő életébe betekintést nyerünk.

Ez egy ilyen sírva nevetős könyv, van benne elég sok komikus dolog, de az író továbbra is simán el tudja érni nálam, hogy elkezdjek könnyezni (bár harminc felett úgy érzem ez nem olyan nehéz az esetemben.:D).

Én Backmantól eddig a Mi vagyunk a medvéket és az Egymás ellen című könyveket olvastam (a Björnstad/Beartown trilógia első két kötete, ugyanis LESZ HARMADIK!) és nagyon-nagyon szeretem azt a sorozatot is! Elképesztő jó karaktereket ír Backman, szinte már leugranak a lapokról a szereplők. Minden könyvében több társadalmi problémát is érint, és annyira valóságos, hogy soha senki és semmi sem fekete vagy fehér.

Amit még nagyon szeretek a könyveiben, hogy észrevétlenül nevel empátiára. Nem akarja ráderőltetni, hogy márpedig igenis próbálj meg előítéletek nélkül gondolkodni, mert sosem tudhatod, hogy a másik ember miken ment már keresztül, miért lett ilyen, hanem csak szépen eléri a sztorijai által. Nagyon-nagyon ajánlom ezt a könyvet konkrtéan szinte bármilyen demográfiai csoport bármely tagjának, azt gondolom, hogy életünk során nagyon sok helyzetben tudunk vele azonosulni!

Riley Sager: Lock Every Door ★★★★★

Ez volt az első könyvem az írótól, és azt kell mondjam, biztos, hogy nem az utolsó! Nálam ez a story most nagyon betalált. Főszereplőnk, Jules Larsen szakítása után, tökéletesen üres zsebbel, “hatalmas szerencséjére” egy úgynevezett apartmanszitteri állást vállal el Manhattanben.

Adott egy impozáns, építészetileg is kiemelkedő épület, a titokzatos Bartholomew, csodás kilátással a Central Parkra. Ezen a helyen presztizskérdés, hogy apartman nem állhat üresen. Így amíg lakói távol vannak, idegeneknek adják ki a munkát, hogy az adott lakásra vigyázzanak.

Ez egy ilyen álommunka féleség: elképesztően sok pénzért kőgazdag emberek luxus ingatlanjában laksz pár hónapig, és ezen kívül kb. semmi dolgod nincs. Csakhogy a szerződésben van jó néhány kitétel, ami tiltja például a vendégek fogadását, a hely bárminemű megemlítését a közösségi médiában, és még sorolhatnánk a különböző fura megszorításokat. De Julesnak nagyon-nagyon szüksége van a pénzre, úgyhogy a különös feltételek dacára kénytelen belemenni a dologba.

Annak ellenére, hogy valamilyen szinten egy “tipikus” eltűnt lány után nyomozós story volt, számomra letehetetlennek bizonyult, szerintem két nap alatt ki is végeztem. Nagyon-nagyon jól megteremtette az atmoszférát Sager, az emberben valahogy végig benne volt az az érzés, mintha valaki folyamatosan figyelné (hátborzongató…:D).

Nagyon élveztem ezt a könyvet, ha szeretitek a horrorisztikus elemekkel megspékelt thrillereket, akkor mindenképp ajánlom!

V.E. Schwab: The Invisible Life of Addie Larue ★★★

Nem mondom, hogy az év legnagyobb csalódása, mert ezek azért súlyos szavak (de azért végülis mégis az haha). Valószínűleg főleg azért egyébként, mert kb.mindennél jobban vártam ennek a könyvnek a megjelenését. V.E. Schwab sok-sok évig írta ezt a művet, közben mindig be is számolt róla twitteren, és szinte minden csatornán ahonnan könyves információkhoz jut az ember (plusz nyilván eléggé fel is lett hypolva).

A könyv (bármily meglepő) Addie LaRue-ról szól, aki a XVIII. század elején látott napvilágot egy kis faluban Dél-Franciaországban. Miután szegény realizálta, hogy nőként abban a korban nem nagyon van esélye semmiféle önállóságra vagy kalandra, a rákényszerített házasságkötés reggelén meglép, és elkeseredettségében alkut köt “az ördöggel” – hogy ez a személy valójában ki (maga az ördög, “csak” valami démon, stb.) az egyébként egész végig nem derült ki.

Az alku lényege az, hogy Addie örökké fog élni, de soha senki nem fog emlékezni rá. A fülszöveg szerint ezzel elkezdődik főhősnőnk elképesztő története, egy fantasztikus kaland, és közel 300 éven át követhetjük, hogyan hagy Addie földrészeken és századokon átívelve, a történelmen és a művészeteken keresztül nyomot a világban.

Annyi sok jót vártam ettől a könyvtől, és úgy érzem, hogy nagyon sok lehetőség nem lett kiaknázva… Például ha belegondolunk, nyilván nem lenne könnyű ezekkel a kondíciókkal utazni (bár az amerikai kontinenst mégis összehozta…), de azért az, hogy 300 év alatt konkrétan kb. maximum 3 országban járt – egy olyan nő, aki egyébként a kalandot kereste… nagyon fura volt nekem. Én azt vártam, hogy mennyire klassz történelmi regény is lesz ez egyben, tele művészeti utalásokkal, de nagyon nem volt az.

Rengeteg volt az ismétlés, konkrétan volt, mikor untam, vártam, hogy történjen már valami igazán érdekes. A legtöbb karakter nekem lapos volt, a cselekmény pedig tényleg elég vontatott. Ettől függetlenül azért volt benne egy-két jó ötlet, illetve Schwab továbbra is nyilván nagyon szépen ír, úgyhogy három csillagot azért adtam neki (de mostmár inkább 2.5-nek érzem…) Aki szereti V.E. Schwabot, az szerintem ne olvassa el ezt a könyvet.:D Aki még semmit nem olvasott tőle, annak lehet, hogy tetszeni fog…

Brit Bennett: The Vanishing Half ★★★★★

Addie Larue után itt volt az ideje, hogy egy új kedvencet is találjak végre, úgyhogy nagyon örülök, hogy az angol nyelvű könyvklubom első olvasmányának a The Vanishing Half-et választottam Brit Bennett-től.

Azt gondolom, nem állítok valótlant, ha azt mondom, hogy magyarként nem tudunk túl sokat sem a “colorism“, sem pedig a “white passing” fogalmáról. Illetve nem nem tudunk, de tapasztalatunk Magyarországon élve nem sok van nyilván.

Így nagyon-nagyon érdekes volt számomra ez a könyv, ebben a témában még soha nem olvastam semmit.

Történetünk a Louisiana állambeli fiktív városkában, Mallardban kezdődik. Ezen a helyen a feketék generációkon át kínosan ügyeltek arra, hogy mindig úgy házasodjanak, hogy konkrétan egyre jobban “kifehéredjenek” – és szó szerint kinézik a sötét bőrű feketéket. Brit Bennett több platformon is elmesélte már, hogy a városka ötlete gyermekkorából ered, mikor az édesanyja teljesen átlagos sztoriként megemlített egy helyet ami erre a koncepcióra épül. Neki persze nem ment ki a fejéből ez az elképesztő genetikai törekvés, így második könyve alapjául ezt a témát választotta.

A történet főszereplője egy egypetéjű ikerpár, Desiree és Stella Vignes. Mallardban nőnek fel, kiskorukban végignézik, ahogy fehér férfiak meglincselik az édesapjukat, 16 évesen pedig úgy döntenek, hogy megszöknek a városból. Jó pár évvel később egyikőjük a (korántsem világos barna) kislányával visszatér a szülővárosukba, míg a másikójuk egészen Kaliforniáig megy, ahol új családja előtt is eltitkolva származását, fehérként éli az életét (szőke, fehér bőrű férje, és a szintén szőke, fehér bőrű lányuk társaságában). De hiába választja el őket sok-sok év és sok ezer kilométer, az útjaik újra találkoznak a gyerekeiken keresztül.

Családtörténet és white passing, anyaság, fajgyűlölet, magány, bántalmazás, indetitás keresés… mindez egészen az 1950-es évektől az 1990-es évekig, a déli államok bugyraitól Los Angelesig.

Nagyon-nagyon szerettem a karaktereket, konkrétan a férfi mellékszereplőket is, annyira élettel teli volt ez a történet. Ha érdekel benneteket és tudtok angolul, nagyon-nagyon ajánlom, illetve biztos vagyok benne, hogy nem kell sokat várnunk a magyar fordításra sem.

A könyv rengeteg díjat nyert idén, legutoljára pont most, mikor ezt írom, a Goodreads Choice Awards történelmi regény kategóriájában végzett az első helyen. A megfilmesítés jogaiért óriási harcot folytattak a stúdiók, végül az HBO került ki győztesen, ők fognak egy mini sorozatot forgatni a műből, amit személy szerint nagyon-nagyon várok!

Stephen King: A ragyogás ★★★★★

Annyira nagyon régóta várt már rám ez a könyv, hogy az elképesztő. Annyira nagyon rettegtem tőle mindig is, hogy az már-már komikus (mondjuk abban is biztos vagyok, hogy ehhez jócskán hozzátett Joseph Francis Tribbiani a mélyhűtőzésével…).

A ragyogás mára már klasszikusnak számít, és egyrészt már baromi kíváncsi voltam rá, másrészt úgy érzem, hogy olyan nincs, hogy valaki aki szereti Kinget, ne olvassa el ezt a könyvet. Úgyhogy egy random őszi délutánon erőt vettem magamon, és nekiálltam. Aztán nyilván nem bírtam letenni.:)

Azt gondolom, hogy négy főszereplője van a könyvnek, Jack, Wendy, a kis Danny, valamint maga a Panoráma (Overlook) Hotel a coloradoi Sidewinderben. Számomra nagyon érdekes volt, hogy a többi King könyvvel ellentétben, amiket eddig olvastam, csak ennyi szereplővel volt dolgunk, illetve egy-két mellékszereplővel pluszban, hiszen általában elég nagy szereplőgárdát szokott felvonultatni az író.

Szóval adott a Torrance család, közülük is első körben Jack, az apa, akit agresszív viselkedése és alkohol problémái miatt elbocsátanak a vermonti Stovington Előkészítő Iskolából, ahol tanárként dolgozott. Egy ismerőse közbenjárásával a téli hónapokra elvállalja a coloradoi Panoráma Hotel téli karbantartói állását. A hotel egész télen zárva van, mert akkora a hó, hogy lehetetlen a közlekedés. Így konkrétan a család annak tudatában költözik oda, hogy teljesen el lesznek zárva a külvilágtól egész télen.

Aztán ott van Danny, Torrance-ék öt éves kisfia, aki “ragyog”. Olvasni tud az emberek gondolataiban, és telepatikus úton kommunikálni olyan személyekkel akik szintén “ragyognak” – ezt a kifejezést Dick Hallorann, a Panoráma szakácsa használja először a könyvben. Ezen felül néha ijesztő látomások is gyötrik szegényt, mindenféle olyan borzalmas, eljövendő dolgot lát, amiket mások nem. A történet során többször kommunikál “képzeletbeli barátjával”, Tonyval is.

Torrance-ék tehát magukra maradnak a Panorámában (bár mielőtt végleg leköltözne a télre Floridába, Hallorann megígérteti Danny-vel, hogy telepatikus úton hívni fogja őt, ha bármi baj lenne). Jack egyre furább dolgokat talál az alagsori papírhalmazok között, és arra a következtetésre jut, hogy kisiklott írói karrierjét talán megmenthetné, ha megírná a szálloda szaftos és sok esetben véres történetét, szenátorostól, maffiózóstól, prostituáltastól – mindenestől.

Aztán a Panoráma szépen lassan “életre kel”, és úgy dönt, hogy a legbefolyásolhatóbb személy “megszállásával” kezdi meg ámokfutását. Jack elkezd megőrülni, csodálatos cselekedetei között szerepel például mindjárt az elején a vészhelyzetben használandó dolgok (CB rádió, motoros szán) megrongálása. Dannyt egyre ijesztőbb és furább látomások kínozzák, Wendy pedig próbálja menteni a helyzetet és a családját.

Többet nem is árulnék el, maximum annyit, hogy a katarzis pont a névnapomon, december másodikán történik (ezt azért mindenképp szerettem volna lejegyezni haha). Nagyon-nagyon izgalmas és letehetetlen volt számomra ez a könyv, én még a mai napig elámulok mindig, hogy Stephen King mennyire jól ír. Annyira jól ötvözi az hétköznapi dolgok horrorját a paranormális dolgokkal, hogy elképesztő.

Egyébként nyilván nem volt egy nagyon vidám olvasmány, de bevallom annyira nem is féltem, mint amennyire tartottam tőle mindig is. A Kubrick-féle filmet nem tervezem most megnézni mert azt már láttam régebben. Viszont tervben van az Álom doktor, mind a könyv, mind a film, ugyanis nem más készítette, mint az a Mike Flanagan aki a Haunting of Hill House-t és a Haunting of Bly Manor-t is! Mindenképp be fogok számolni itt a blogon ezekről is, ha elolvastam / megnéztem őket!

És akkor jöjjön a Tattos & Tea Könyvklub decemberi olvasmánya, ami nem más, mint: Az Északi Erdő Legendája trilógia harmadik, befejező része, A boszorkány éjszakája Katherine Arden-től.

Nagyon izgulok emiatt a könyv miatt! Úgy kezdődött ez az egész, hogy én nagyon-nagyon szerettem a A medve és a csalogányt, ami a sorozat első része, és úgy voltam vele, hogy nagyon szívesen elolvasnám újra, így lett körülbelül tavaly ilyenkor ez a könyvklubos választásunk. Aztán végül a többieknek is annyira tetszett, hogy mikor megjelent itthon a második rész, A lány a toronyban, nem is volt kérdés, hogy azt olvassuk-e.

A harmadik részt pedig már közösen vártuk, én konkrétan tegnap kezdtem el olvasni, de van olyan barátunk a klubban, aki már másodszorra olvassa.:D Van egy olyan érzésem, hogy nem fogok csalódni!

Ez a könyvsorozat a tökéletes téli olvasmány egyébként: elképesztő hangulata van, rengeteg benne az orosz folklór elem, mindig hideg van:D, és baromi jók mind a karakterek, mind a történet. Nagyon-nagyon ajánlom, ha kicsit is szeretitek a fantasyt/történelmi regényeket, vagy érdekel benneteket más kultúrák mondavilága és hiedelmei.

Comments (2)

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Prev Post

ŐSZI KEDVENCEIM!

Next Post

VEGAN SÜTŐTÖKÖS PITE - a tökéletes őszi desszert!